A betain (BEET-uh-een, bē'tə-ēn', -ĭn) a kémiában bármely semleges kémiai vegyület, pozitív töltésű kationos funkciós csoporttal, például kvaterner ammónium- vagy foszfónium-kationnal (általában: óniumionokkal) hidrogénatommal és negatív töltésű funkciós csoporttal, például karboxilátcsoporttal, amely nem lehet szomszédos a kationos hellyel. A betain tehát az ikerion egy speciális típusa lehet. Történelmileg a kifejezést csak a trimetil-glicinre tartották fenn. Gyógyszerként is használják. A biológiai rendszerekben számos természetben előforduló betain szolgál szerves ozmolitként, olyan anyagként, amelyet a sejtek szintetizálnak vagy vesznek fel a környezetből, hogy megvédjék az ozmotikus stressztől, a szárazságtól, a magas sótartalomtól vagy a magas hőmérséklettől. A betainok intracelluláris felhalmozódása, amely nem zavarja az enzimműködést, a fehérjeszerkezetet és a membrán integritását, lehetővé teszi a víz visszatartását a sejtekben, így véd a kiszáradás hatásaitól. A biológiában is egyre nagyobb jelentőségű metil-donor. A betain erős higroszkópos alkaloid, ezért a gyártási folyamat során gyakran csomósodást gátló szerrel kezelik. Molekulaszerkezete és alkalmazási hatása nem tér el lényegesen a természetes betainétől, és a kémiai szintézis természetes anyagegyenértékéhez tartozik. A betain rendkívül hatékony metildonor, amely képes helyettesíteni a metionint és a kolint. A termelési teljesítmény javítása és a takarmányköltség csökkentése érdekében helyettesítse a metionint.
