Nátrium-szacharin | 6155-57-3

A nátrium-szacharint először 1879-ben állította elő Constantin Fahlberg, aki a Johns Hopkins Univers Sodium Saccharin kőszénkátrány-származékokkal foglalkozó vegyésze volt.

Kutatásai során véletlenül fedezte fel a nátrium-szacharinok intenzíven édes ízét. 1884-ben Fahlberg számos országban kért szabadalmat, amikor leírta ennek a vegyi anyagnak az előállítási módszereit, amelyet szacharinnak nevezett.

Fehér kristály vagy erő, szagtalan vagy enyhén édes, vízben könnyen oldódik.

Édessége körülbelül 500-szor édesebb, mint a cukoré.

Kémiai tulajdonságaiban stabil, erjedés és színváltozás nélkül.

Egyetlen édesítőszerként használva kissé kesernyés ízű. Általában más édesítőszerekkel vagy savanyúságot szabályozó anyagokkal együtt ajánlott használni, amelyek jól elfedhetik a keserű ízt.

A jelenlegi piacon lévő összes édesítőszer közül a nátrium-szacharin a legalacsonyabb egységköltség az egységnyi édesség alapján számítva.

Eddig több mint 100 éves élelmiszeripari felhasználás után a nátrium-szacharin biztonságosnak bizonyult emberi fogyasztásra a megfelelő határokon belül.

A nátrium-szacharin csak az első világháború alatti cukorhiány idején vált igazán népszerűvé, annak ellenére, hogy a nátrium-szacharint nem sokkal azután mutatták be a nyilvánosságnak, hogy a nátrium-szacharint élelmiszer édesítőszerként felfedezték. A nátrium-szacharin még népszerűbb lett az 1960-as és 1970-es években. A nátrium-szacharin diétázók, mivel a nátrium-szacharin kalória- és koleszterinmentes édesítőszer. A nátrium-szacharint általában az éttermekben és élelmiszerboltokban találják rózsaszín tasakban, a népszerű "SweetN Low" márkanév alatt. Számos italt nátrium-szacharinnal édesítenek, a legnépszerűbb a Coca-Cola, amelyet 1963-ban vezettek be diétás kóla üdítőitalként.